Pesti lépcsők árnnyal..

"Pillanatgépek"

Az utolsó napon sikerült megnéznem a "Pillanatgépek" címet viselő, igen érdekes, de véleményem szerint elég rosszul megrendezett kiállítást a Műcsarnokban, a helyszínen finoman szólva nem tömték tele a kedves látogatók fejét információkkal, úgyhogy azóta is bőszen forgatom a külön megvehető "kis könyvet". Néhány képet gondoltam megmutatok Nektek a teljesség igénye nélkül.
A kiállítás nagy részét Werner Nekes filmkészítő képkészítéssel, a fény, optikai jelenségek különleges megoldásaival, illúzióval, varázslatokkal, képi mozgásokkal foglalkozó magángyűjteményéből állították össze, emellett kortárs alkotások is helyet kaptak.

Tim Nobble és Sue Webster: "Pörgő fejek"

Brit művészpáros festett bronzból készült szobrai körkörös profilképeket ábrázolnak, minden oldalról nézve egyformák, különleges formájuk miatt forgó szobornak tűnhetnek, árnyékuk azonban természetes hatást kelt.

Olafur Eliasson Árnyékvető lámpája



"Egy koncentrikus tükörgyűrűket befoglaló kör alakú üveglap függőlegesen áll egy statívon, és egy kis lámpa világítja meg közvetlenül. A fény a koncentrikus tükörgyűrűket a közeli falfelületre veri vissza, míg egy másik falra ugyanaz a minta árnyékként vetül."

Regina Silveira "The Saint's Paradox"

Egy kis, Jakab apostolt ábrázoló fafigura áll a talapzaton, mögötte hatalmas lovasszobor árnyék, mely azonban nem a figuráé, (latin-amerikai történelmi háttérrel) A térkollázs mű a két alak paradox kapcsolatát hivatott bemutatni.

Pierre Bastien "Papírorgonák"

Fény-hang installáció, pauszpapír, pumpák és mechanikus programozás segítségével készítette a francia zeneszerző ezt a zeneautomatákból álló "zenekart". Ezek a papírorgonák kisméretű hangszobrok, a pauszpapír membránja egy pumpa hatására csattogó rezgésbe kezd, felemelkedve különleges árnyékokat vetve a falra. A kép magáról a szerkezetről készült hosszú záridővel.

Markus Raetz "Nyúltükör"


Egy nyúl drótból megformált körvonala, vele szemben ovális tükör, a tükör azonban a különleges perspektívának köszönhetően egy kalapos fejet mutat. A vizuális érzékelés, látás nagyban függ a néző helyzetétől, a különböző pozíciók más és más nézőpontokat, eredményeket tárhatnak fel.

William Kentridge: Az eljövendő (már eljött)

35 mm-es film, tükrös nemesacél hengeren. Torzított képei csak meghatározott szögből, vagy segédeszközzel (jelen esetben egy tükröző fémhenger) láthatóak.

A következő két kép litofániákat ábrázol.
Ezek mázatlan, vékony, áttetsző porcelánlapokba préselt képek. Elsőre tusrajznak tűnnek, fény felé fordítva érvényesülnek igazán. A lapokat különböző erősséggel munkálják meg, a kiemelkedő részek az árnyékokat jelölik, a vékonyabb helyeken a világosabb részeket látjuk. 1827-ben találta fel báró Paul de Bourgoing. Ablakképként, lámpaernyőként díszítették a polgári lakásokat. Tájképek, zsánerképek, portrék voltak a legnépszerűbb témák.

És még talán néhány érdekesebb kép...